| Ifjúsági Kreativitás Versenyek |
|
|
| Kajántó Beáta 2015 |
A 2015-ben Brassóban rendezett IKV nagy díjasa Kajántó Beáta, a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum XII-es diákja. Ő kapta a XI-XII-es mezőnyben az első díjat és a Mikó András fődíjat.
|
|
|
|
|
| Kajántó Beáta - 2014 |
Az idei IKV országos szakaszának fődíját, a Mikó András-díjat Kajántó Beátának, a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum diákjának ítélte a zsűri.
A további helyezések a XI.-XII. osztályosok csoportjában: 1. díj Horváth Beatrix (Bolyai Farkas. E. L.), 2. Kántor Zsolt (Bolyai Farkas E. L.), 3. Markó Orsolya (Áprily Lajos Főgimnázium, Brassó).
A IX.-X. osztályosok csoportjában: 1. díj Nagy Krisztina (Bolyai Farkas E. L.), 2. Ambrus Mózes (Áprily Lajos Főgimnázium), 3. Osváth Egon (Bolyai Farkas E. L.)
Különdíjak: Népújság-díj: Nagy Krisztina (Bolyai Farkas E. L.), a Múzsa melléklet különdíja: Markó Orsolya (Áprily Lajos Főgimnázium), a Látó különdíja: Kántor Zsolt (Bolyai Farkas E. L.), a Dr. Bernády György Alapítvány különdíja: Böjthe Róbert (Bolyai Farkas E. L.), a brassói Nebulónia Diákszövetség díja: Tamási Eszter (Márton Áron Főgimnázium, Csíkszereda), a Bolyai Diákszövetség különdíja: Gere Nóra (Márton Áron Főgimnázium).
|
|
|
|
A XVIII. Irodalmi Kreativitási Verseny június 15-én tartott országos döntőjén
az IKV fődíját, a Mikó András-díjat, Kántor Zsolt, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum XI. osztályos tanulója nyerte. Kántor Zsolt Látó-díjat is kapott.
A dolgozatokat javító zsűri a verseny szervezését a nehézségek ellenére is vállaló Simon György magyartanárból, Haller Béla tanárból, Láng Orsolya költőből és Bodolai Gyöngyi újságíróból állott.
|
|
|
|
|
| Komán Zsombor - 2012 |
Komán Zsombor, Brassó, Ápríly Lajos Fogimnázium, XII A
Mikó Alapítvány különdíj és Látó különdíj.
17. alkalommal szervezte meg a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ), illetve a Fiatal Erok Vásárhelyért az Irodalmi Kreativitás Verseny országos szakaszát 2012. május 18-20. között Marosvásárhelyen a Bod Péter Diakóniai Központban.
Zsuri:
Haller Béla (a zsuri elnöke, Bólyai Farkas Elméleti Líceum-tanár),
Kovács András Ferenc (költo, és a Látó szépirodalmi lap-foszerkeszto),
Bodolai Gyöngyi (Népújság)
íme az IKV-fodíjas írás:
De-élet
Egyik nap, mikor tollam egy napsütéses délutánon mosolyogva sétálgatott a makulátlan papíron, nem is gyanítva, hogy komor, fekete öltönyös szavak követik, találkozott ezzel a szóval: „de”.
Ez a találkozás lett írószerem élete.
Egy ilyen szó mellett mindig történik valami. Vagy inkább: egy toll és egy ilyen szó között mindig történet a tinta. Szöveg.
Például: van egy ilyen fából készült golyóstoll, feketén ír. Az elején csak nyugisan bandukol, majd egyre jobban belelovallja magát, hogy csak úgy folyik róla a tinta. S akkor váratlanul betoppan „de” (Másképp nem is nagyon lehet betoppanni, mert milyen lenne, ha mondjuk „lomhán betoppan”, van ebben valami ellentmondás, pont, mint e cselekvés alanyában. Nem is olyan rossz…). Szóval, lomhán betoppan „de”. Robosztus termet, árnyékában elhomályosodnak az addig írottak, és minden tekintet rászegezodik. Az a sok eddigi mondat, szólánc, szókusza, tehát minden eddigi háttérbe szorul, s elkezdodik a várakozás. Hogy ez a sok nyavalya csak azért volt, hogy most jöjjön ez az ünneprontó…
Ez már konfliktus, itt már feszültség van, itt már történet. És ami a „de” elott volt, az már történelem… - írta egyik nap a toll, de…
- Mindig ez a „de”! Ami elotte van, az nem is nagyon számít…
- Ne aggódj, az utolsó után te következel… csak kár, hogy az utolsó „de” mindig a történet vége.
- Akkor talán mégis jobb elotte lenni… ha mellékesen is, de (!) legalább történetben.
Mert a szavak szeretnek történetben lenni: elemükben. Ehhez pedig kell a „de”. Persze, megesik, hogy álruhában jön: egy-egy történetben lehet például kutya, macska, a köztük fennálló barátság, egy piskóta, egy gyertyafényben táncoló arc konturje, egy feje tetején álló ház, ötszáz szovjet tiszt (ez azért túlzás), tengerzúgás egy kagylóban, almafán termo körte, rózsaszín körömlakk, Jim Morrison, a brémai muzsikusok vagy egy szakállán lovagló törpe, de („de”) lehet egy üres sor, egy szóköz, sot lehet egy kávéfolt a sorok között (alatt, fölött).
Mert megtörténik, hogy a „de” nem része a történetnek, nélküle azonban mégsem lenne történet. Például: „Kutya… macska.” Itt sem nem a kutya, sem nem a macska a „de”, sokkal inkább a köztük levo három pont, illetve az, hogy „kutya-macska barátság”. Ez nincs benne a történetben, mégis miatta van történet. Valami elmozdul, jelenteni kezd valamit… A szavak háttérbe szorulnak, megjelenik a már említett barátság, mint álruhába bújt „de”, és elkezdodik a történet, de ez kielégíti a várakozást, és így megszunik a történet is. Az utolsó „de” mindig a történet vége.
Egyik nap, mikor tollam egy napsütéses délutánon mosolyogva sétálgatott a makulátlan papíron, nem is gyanítva, hogy komor, fekete öltönyös szavak követik, találkozott ezzel a szóval: „de”.
Ez a találkozás lett írószerem élete. Ez az élet pedig a történet.
Ez nem is elbeszélés. (?). De. (!).
(Kedves olvasó, kérem, legyen tekintettel arra, hogy ez a mondat és az elotte levo felkiáltójel történeten kívül helyezkednek el.)
|
|
|
|
|
| Horváth Tünde - 2011 |
Hangsúly a fantázián, nem a tanuláson - 16. IKV
A verseny lényege, hogy a tantárgyversenyekkel ellentétben nem a megtanult ismeretanyag visszaadását várják el a diákoktól, hanem amint a vetélkedo mottója („A verseny szabad és még annál is szabadabb”) is jelzi, a diákokat szabad, kreatív gondolkodásra ösztönzik, egyéni stílusukat, a szellemességet értékelik.
A verseny fodíját, a Mikó-díjat Horváth Tünde, a Bolyai Farkas középiskola végzos tanulója érdemelte ki.
|
|
|
|
A középiskolás diákok számára szervezett Irodalmi Kreativitás Verseny idei országos szakaszára április 23-25. között a szovátafürdoi Teleki Oktatási Központban került sor. Bálint László a rendezvény fodíjának számító Mikó András díjat kapta
Ma Júdás atya gyóntat
Lassan sétált az árusok között. Ünnepekkor mindig tele van velük minden. A zarándokok a keresztfákkal már reggel óta kinn vannak a nyeregben*. Ilyenkor már nagyrészt csak anyukák a gyerekeikkel kézen fogva meg persze a fényképezogépes nézelodok.
“- Szentképet, naccsága! Olcsón adom!”
A tömeg lassan, duruzsolva haladt a templom felé. Ilyenkor mindig a vallástanár szavai jutottak eszébe: “Ez nem egy kirándulás. Míg a templom, a kápolna, a nyereg felé mész, szállj kicsit magadba, nézz szembe a buneiddel és számolj el velük.” Megpróbált magába nézni, de el-elkalandozott a figyelme, ahogy elsétált a különféle “szenttárgyak” között. “-Álljon félre, ha nem vásárol, csak rontja itt az üzletet!”
Egy fából faragott feszületet figyelt. A keresztre feszített Krisztus vörösre festett könnyeket hullatott. Díszes pergamenen “INRI”, az egész aranyozott talapzaton. “- Az emberek semmit sem változnak”-, gondolta szomorúan. “- Jézus kikergette az árusokat a templomból. Elárulták 30 ezüstért, meghalt a buneinkért, és az emberek semmit sem változtak.”
Elért a “kegytemplomig”. Könnyeivel küszködve lépett be az épületbe. A padokban idos nénik morzsolták a rózsafüzért. Megtörölte a szemeit és belépett a sekrestye ajtaján.
“-Dicsértessék!” - mondta.
“-Mindörökké!” - jött a válasz.
“-Gyónni szeretnék.”
A szerzetes elgondolkodva nézett rá.
“-Ma Júdás atya gyóntat.”
*a Kis- és Nagysomlyó közötti részt nevezik Somlyó nyergének, itt gyul össze a búcsús nép
Az idok kezdetén...
nem volt Jó és nem volt Rossz. Nem is volt szükség rá. Az idok kezdetén csak ketten voltatok: két bolondos öregúr. Mindenfélét kitaláltatok, hogy elüssétek a végtelennek tuno idot. Mint a kisgyerekek, mint egy testvérpár, aki homokvárat épít a nedves homokból, és aztán gyönyörködik benne, míg a dagály habjai el nem mossák. De azt sem bántátok ti, ha elmosta, hát másnap újrakezdtétek. Talán ha fogja valaki a kezetek, megmondta volna, hogy elég lenne csak kicsit kinnebb felépíteni a várat. A Mindenség volt a játszóteretek.
Egy nap aztán arra gondoltatok, mi lenne, ha egy nagyobb várat építenétek. Várat, benne hozzátok hasonló kis lényekkel. Nagy reménnyel láttatok munkához. Nem mindenhatók voltatok, csak kíváncsiak. Mikor elkészültetek, leültetek mellé, és beszélni kezdtetek a kis lényekhez. Örömötöket leltétek bennük. Ok pedig tiszteltek és csodáltak titeket. Olyanokká akartak válni, amilyennek titeket láttak. Ettol megijedtetek. Becsaptátok oket. Félelmet, szégyent és halált adtatok nekik, hogy sose lehessenek olyanok, mint ti.
Hazudtatok nekik: “Egyikünk Gonosz, másikunk Jóságos”. Hazug reményt adtatok nekik: “Akkor léphettek túl a halálon és válhattok olyanná, mint mi, ha a Jó útját választjátok”. A kis lények már hiába beszéltek hozzátok, hiába fohászkodtak, nem válaszoltatok többé. Kisgyerekek módjára ültök pedig most is a vár mellett, süketnek és vaknak tettetve magatokat, hogy ne érezzetek buntudatot miattuk. Így ültök egymás mellett, és várjátok a dagályt.
|
|
|
|
|
| Kálmán Szabolcs - 2009 |
A 11-12.-esek között
Elso Díj és Mikó András Emlékdíj: Kálmán Szabolcs – Hargita megye
|
|
|
|
I díj és Mikó András Emlékdíj: Máthé Kincso - Sepsiszentgyörgy
|
|
|
|
Demeter Katalin 9-ikes, székelyudvarhelyi diák kapta a 2007-es Mikó András nagydíjat
Demeter Katalin
Clemens KFT
Déva városának peremén az utóbbi idoben csak úgy nonek ki a házak a földbol. Nem tudni, mi lelte az embereket, de mindenki Clemens-féle lakot akar magának.
Állítólag a szolgáltatások többszörösen is megérik árukat, és a megrendelonek csak annyi a feladata, hogy noi felügyeletet rendeljen az építkezés helyszínére. A kuncsaft szigorúan nos kell legyen, különben nincs üzlet.
Erre utal a Clemens KFT jelmondata is, miszerint: „Asszony kell a házhoz”. A KFT elnöke, Clemens, valamikori ük-ük-üknagyapját, Komuves Kelement tartja példaképének.Tizenegy munkása van, akárcsak annak idején az öregnek, de a szakmai titkot egyikük sem árulta el, mondván, hogy már egyszer megjárták. Téglás Tibi, egy régi társuk kikotyogott valamit az asszony elott, következésképpen négyüktol elvált a felesége, hármukat seprunyéllel megkergete az anyósa, s mindhárman ültek öt évet a sitten. Azóta csak feketén dolgoznak, és szigorítottak a feltételeiken; ugyanakkor szélesebb a választási lehetoség.
A hagyományokhoz ragaszkodó Clemens még mindig azt vallja, hogy fergeteges viharban, és foként rossz látási körülmények között épülnek az igazán tartós házak.
A vásárló azonban felesége helyett küldheti munkavezetonek a kedves anyósát is. Clemens szerint ezt az extraszolgáltatást azért tették be, mert rengetegen igényelték. Míg az os (Komuves Kelemen) idejében a feleségek voltak a helyszínelok, úgy tunik, a mai emberek 95 %-a jobban bízik a „kedves mamák” felügyeletében.
Clemens elmondása szerint valamivel drágább is az anyósfelügyeletu munka, mintha a feleségüket küldenék ki, mert a munkásoknak több bajuk van velük. Fura mód – állításuk szerint – még egyetlen aranyos, kicsi, halk szavú mamával sem volt dolguk; ellenben mindig tuzrol pattant, nagyszájú, óriási méretu és ereju anyósok mentek oda, akik folyton reklamáltak, és belekötöttek a munkálat menetébe, foként abba, hogy miért dol le félóránként a fal.
A munkások muszáj bevonják oket az építkezésbe, másként nem hallgatnak el sosem. Attól a pillanattól kezdve, hogy beleolvadtak az építkezésbe, csend van és béke, sot még a falak is megállnak. A mamák korával együttjáró tapasztalat igen jól tapaszt falakat.
Clemens láthatólag mindent megtesz azért, hogy ügyfelei elégedettek legyenek, és jól menjen az üzlet. A vásárlók utólag is sok köszönolevelet küldenek Clemens csapatának, aki tervezi szolgáltatásai kiterjesztését vidékünkre is. Azt üzeni az itteni nos embereknek, hogy szívleljék meg kedvenc mondókáját:
„ Asszony nélkül nem ház a ház,
Ha Clemens épít, megáll a máz.”
Demeter Katalin
Az aranyásó dala
Jött egyszer egy aranyászó
aranyásó Alaszkából.
Állt egy kocsmán: Arany Ászok,
azt gondolta: arra mászok.
Bodegában Bodeg Anna
borsos borát bontogatta.
Kincskeresonk, Kutasd Karesz
kabátjában krajcárt keres.
Krajcár, korona nem kerül,
bárpult mögé búsan beül.
Sört sóvárog szippantani,
búsan bólint Bodeg Ani:
Ingyen itten nincs mit inni,
keress kincset, kicsi Kari!
„Eseménybol ennyi elég!”
Kari kurrogja és kilép.
„Kanadai krumpliászok,
közte krumplit kotorászok.
Fantözön ömlik ölembe.”
Gondolja és pénzt öl ebbe.
Krumplitermés kicsit kurta,
de a sörkertjére futja.
Azóta az aranyásó,
Alaszkába arany ász, ó!
|
|
|
|
|
| Láng Orsolya - 2006 |
Az Április 11. Irodalmi Kreativitás Verseny 2006-os országos döntojén, Szovátán, a 11. osztályos, marosvásárhelyi Láng Orsolya kapta az IKV nagydíjának számító Mikó András Emlékdíjat.
A gyoztes dolgozat:
Láng Orsolya: A rák jegyében
A ráknore a víz fenekén bukkantak rá, felhozták, azóta hordozzák magukkal. Mert mindenkinek van valakije, akivel szelidebb, mint a többiekkel, s ennek az öt halásznak ugyanaz a hatodik no esett a latba. Kenszer Eszter a rák jegyében született, valamikor nyár elején.
Egy állatmese szotte magát ezen a gejzírgozbe fülledt földrészen, a buborékokban pihego gödrökben, a mélykék ég alatt, itt. Egy állatmese, melynek végén nem nevet senki. Fattik Jufusz minden nap átszurte a forró talajvizet, kezein a bütykök kifakadtak, ujjai rózsásak lettek, mint az eposzi hajnaléi, vörösek, mint a rák. Amikor eljött az étkezés ideje, hüvelykujja körmével páncélokat pattogatott, gyöngyház fogaival kikotorta a hófehér, omlós húst, és nyelocsövén keresztül gyomrába ejtette. Fattik Jufusznak négy testvére volt, nem ikrek, csak szinte, akik ugyanígy cselekedtek. Nem volt vörös hajuk, csak néhány karotinoidtól piros anyajegy a testükön, nem haladtak ráklépésben, és nem ollózták ki a tények halmazából a kényelmetlen tényezoket (nem voltak annyira kreatívak), mégis, valami közük volt a rákokhoz, azon kívül, hogy a természetes folyamat rajtuk is részint végbement (t.i. az vagy, amit megeszel). A napról, melyen nem tudni, mi történt, az utókor csupán ennyit jegyzett fel: "ugyanaznap este éjfél körül öt halász érkezett a szigetre, köztük egy no is, s gyönyöru vörös rákokat mutattak."
A mese, amely végül csomót kötött volna lógó cérnaszálaira, idejekorán szétfoszlott. A rákok ollója megvesztegethetetlen volt, azon a napon is, melyen a gejzírek legalább tíz méter magasra löktek engem, s így megláthattam a Fattik testvérek hanyagságának eredményét: tetomön a hiányos pikkelyfödémet. Kenszer Eszter feleségül ment mind az ötükhöz, hosszú algafányolán átszurodött a gejzírek goze.
|
|
|
|
Szabó Róbert Csaba: Tíz év IKV, megjelent: a hét, 2005. június 7
Kissé késve, május 27. és 29-ike között került megrendezésre az Április 11 Irodalmi Kreativitás Verseny országos döntoje, ráadásul a helyszín sem az évek óta megszokott szovátai Teleki Oktatási Központ, hanem a marosvásárhelyi Bolyai Elméleti Líceum volt. A középiskolások számára éppen tíz évvel ezelott kitalált alternatív jellegu verseny, nem túlzás ezt mondani, elso látásra valóban haldoklik, a szervezés- és a pénzhiány bizony megöli a hasonló rendezvényeket, legalábbis elveszi a részvételi kedvet – erre kituno példa volt sajnos az idei verseny. Ezzel együtt az IKV, ha látszólag mímelte is az egykori versenyek fergeteges hangulatát, nem szunt még meg IKV lenni. Foképpen azért, mert jó szövegek születnek, lehetetlen elvitatni tole, hogy jó szövegeket termel ki ez a verseny, amit itt mindannyian úgy hívnak, IKV. Tehát, ha az IKV-ról beszélünk, maradjunk ennél a pontnál. Ilyenformán a szövegek születése sem mellékes, a körülmények. A DUMA anno úgy találta ki, nincs szükség azon kötöttségekre, melyek a régi rendszerbol átörökített tantárgyversenyek (olimpiák) sajátjai. Vagyis az IKV-n a diák azt tesz, amit akar, ott írja meg versenymuvét, ahol csak jónak látja, ha elkésik, az sem számít, és legalább tíz-tizenkét tétel közül választhat, kettot ajánlottan, egy harmadikat vagy negyediket jókedvbol, a döntés bizonytalanságából, ide-nekem-mindent szándékából. Rajzolhat, firkálhat, írhat csúnyán, a turhetoség határáig helytelenül (a kreatív munkán van a hangsúly) ésígytovább.
Az IKV-nak története van. Nemsokára úgy fogják hívni: irodalomtörténet. Nem csak azért, mert számtalan ember kezdte az IKV-n, hanem azért is, mert számtalant ki fog még termelni ez a verseny. Annak ellenére, hogy nincs generációs tudata az IKV-soknak, generációs tudatuk meghatározó része az IKV. És hát ki ne emlékezne Mikó Andrásra, aki legnagyobb tehetségként megbélyegezve hagyta itt az IKV-sokat. Örökre. Az eltávozottak emléke meghatározóan szoros tényezoi mindenféle közösségnek.
Az évrol évre kiadott, a legjobb írásokat tartalmazó antológiák az elsodleges nyomai az évek során megszervezett versenyeknek. Mondhatni: egy nagyobb antológia, ami nem kallódik el kézen-közön, ami valóban egy nagyon átfogó képet tudna megrajzolni arról a jelenségrol, amit úgy hívunk, IKV, nem jönne rosszul. Azzal együtt, hogy a hattyúdal érzetét (is) erosítené, talán még egy esélyt adna ennek a fantáziával kitalált versenynek. Maradjunk annyiban, hogy az IKV az egyetlen olyan verseny, amely a középiskolásokat közel engedi a kreatív irodalmi gondolkodás megtapasztalásához, úgy, hogy közben értékelheto irodalmi szöveget hoznak létre.
A 2005-ös országos döntore az ország szinte minden tájáról érkeztek középiskolás diákok: Váradon át, Temesvár, Kolozsvár, Nagyenyed, Csíkszereda, Gyergyó stb. képviseltette magát. Az idén A Hét vállalta fel a legjobbnak ítélt szövegek megjelentetését, szándékosan nem tüntetve fel a helyezések sorrendjét, a díjazások forgatókönyvét, az IKV utolsó (és egyetlen) beskatulyázó gesztusát számolva fel ezzel.
|
|
|
|
| Horváth Elod Benjamin - 2004 |
Kolozsváron tanul az Apáczai Csere János Líceumban, 9. osztályos.
|
|
|
|