| Az idõ árnyékában |
Filmnovella
A novella:
"A kezdeték kezdetén a Vég volt. Halálnak halála vett körül mindent, maga a minden is halál volt,csodálatos ön-kitágulása a Semminek. A Végbõl születhettünk mi, az új..."
- Hasonló gondolatok keringtek a tiszteletes fejében, miközben a sírgödröt ásta. Novemberi õsz volt, furcsa nemlét-áramlatok csatangoltak a falu utcáin. Minden üvegesedni kezdett, játszott a Fagy a molekulákkal. Évek óta, Õfelsége, a Fagy befészkelte magát e tájak lelkébe: évrõl évre pusztult a település. A fiatalok városon, az öregek sorra haltak. A legutolsó temetésen, már sírni sem volt ki sírjon. A lelkekben a halálközelség fagya, a házakban, utcákon a szél szelleme próbálta mozgatni még a mozgathatót. A templom - erõs vára a romoknak. A segélykiálltások a civilizáció falának ütköznek mindig.
Úgy csúszott a halálba a falu, mint az utolsó öreg koporsója a sírgödör fele: az egyik oldalán a gödröt lejtõvé alakította a tiszteletes - valahogy le kellett lökni a koporsót... Az ásó beleszúrva a halomba, merõlegesen hozzákötve egy ág: kereszt.
"Talán most mind nyugodtak" - gondolta a tiszteletes. "Biztonságban vannak. Megtalálták azt, ami itt, az idõ árnyékában, az egyetlen biztos dolog: a Vég."
Egy utolsó pillantás az utcákra, a rombadõlt házakra, a templom guanójára. Kilépett a kapun, és elindult...
A film
Kezdetben cipõ-kopogások hallatszanak, egyre ütemesebben, amíg óraketyegéssé alakulnak. Utána kép: templomtorony, óra.
Bejön a "Pink Floyd Time" száma, majd annak hullámzására, ritmusára, képek az elpusztult faluból: elõbb panoráma, aztán utcák, ház-részletek, templom, kiemelve a sivárságot, a pusztulást. A hullámzások ereje, a hangerõ fokozódik, az apogeuszon egy óriási sikoly (á lá Bartha Réka): kiálltás az idõ ellen.
A sikollyal egyszerre megjelenik a pap képe: háttal, fekete palástban, maga mögött húzva egy talicskát/kisszekeret, rajta a koporsó.
Következõ kép a temetõben: ásva a sír, a talicska a koporsóval oldalt, árnyékban.
Eközben hangzana el a kezdõ szöveg: "A kezdetek kezdetén... stb.". Kész a sír, egyik oldala lejtõ. Ezen nagy erõlködések közepette a pap letolja a koporsót a gödörbe, betemeti. Az ásót beszúrja a halomba, rákötöz egy faágat: kereszt. Megáll pár pillanatig a sír elõtt, összekulcsolt kézzel.
A talicskát a temetõkapuban hagyja, õ elindul a falu fele.
Egy kép amint végighalad az utcákon, úgy hogy jól hallatszodjon a cipõ kopogása (visszatérõ motívum).
A templomban (persze itt is pusztulás, romok) felmegy még a szószékre, végignéz az ürességen. Ekkor jelenik meg elõször az arca, eddig csak hátból, oldalról, munka közben látjuk. Lejön a lépcsõkön.
A következõ kép már az, amint elhalad a temetõ mellett, megfogja a talicskát, húzza maga után, és elindul ki a faluból.
A temetõs, falus jelenet alatt Enya zenéje, amely a végére felerõsödik.
A helyszín az Olthévíz melletti Kóbor falu lenne, ott van ilyen pusztulás, üresség. Ha nem eléggé pusztult a templom, van Nagyenyed környékén egy olyan, aminek még a mennyezete is be van omolva.
A film olyan 10 perces lenne.
|
|
|